Jn 20-18 (Szent István Társulati Biblia)
1A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.
2Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.”
3Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.
4Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
5Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be.
6Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsot
7meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
8Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta, és hitt.
9Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.
10Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
11Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba.
12Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól.
13Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.”
14E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.
15Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.”
16Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”.
17Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
18Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20-18 (Káldi-Neovulgáta)
1A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.
2Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!”
3Erre Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz ment.
4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz.
5Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be.
6Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat
7és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve.
8Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.
9Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
10A tanítványok ezután ismét hazamentek.
11Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba.
12Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.
13Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!”
14Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.
15Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!”
16Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester.
17Jézus így szólt hozzá: „Ne tartóztass engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
18Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” – És elmondta Jézus szavait.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20-18 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.
2Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.”
3Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő,
4de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
5Behajolt és meglátta a gyolcsot, de nem ment be.
6Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba,
7és ő is látta a gyolcsot, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
8Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt.
9Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia a halálból.
10Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
11Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba.
12Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehér ruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál.
13Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.”
14Ezekkel a szavakkal hátra tekintett és látta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az.
15Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.”
16Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Erre feléje fordult és zsidó nyelven csak ennyit mondott: „Rabboni” – vagyis Mester.
17Jézus így szólt: „Ne tarts vissza! Még nem mentem föl Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
18Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20-18 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
2– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!
3Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz.
5Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be.
6Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek,
7és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen.
8Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt.
9Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül.
10A tanítványok ezután hazamentek.
11Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba.
12Látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt. Az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
13Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle.
13– Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették.
14Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látja, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus.
15Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
15– Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam.
16Mária! – mondta neki Jézus.
16Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:
16– Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.
17Jézus így szólt hozzá:
17– Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és elmondta, mit mondott neki.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20-18 (Káldi Biblia)
1A hét első napján pedig Mária Magdolna reggel még sötétben a sírhoz jöve, és látá, hogy a kő el van mozdítva a sírtól.
2Elfuta tehát, és jöve Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, kit szeret vala Jézus, és mondá nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt.
3Kiméne tehát Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz menének.
4Futnak vala pedig ketten együtt, és az a másik tanítvány hamarább futa Péternél, és előbb juta a sírhoz.
5És lehajolván, látá a lepedőket letéve, de nem méne be.
6Eljuta pedig oda Simon Péter is követvén őt, és beméne a sírba, és látá letéve a lepedőket,
7és a kendőt, mely az ő fején volt, nem a lepedőkkel téve, hanem külön egy helyen összehajtva.
8Akkor tehát beméne az a tanítvány is, ki először érkezett vala a sírhoz, és láta, és hitt;
9mert még nem értették az írást, hogy föl kell vala neki halottaiból támadnia.
10A tanítványok tehát ismét hazamenének.
11Mária pedig kinn álla a sírboltnál sírván. Midőn tehát sírt, lehajolván, a sírba tekinte,
12és két angyalt láta fehér ruhában ülni, egyiket fejénél, másikat lábainál, a hova Jézus teste tétetett vala.
13Mondák neki azok: Asszony! mit sírsz? Mondá nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették őt.
14Midőn ezeket mondotta, hátrafordúla, és látá Jézust ott állani, de nem tudá, hogy az Jézus.
15Mondá neki Jézus: Asszony! mit sírsz? kit keressz? Amaz vélvén, hogy ez kertész, mondá neki: Uram! ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, s én elviszem őt.
16Mondá neki Jézus: Mária! Megfordúlván amaz, mondá neki: Rabboni! (mi mestert jelent).
17Mondá neki Jézus: Ne illess engem, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem menj atyámfiaihoz, és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
18S elméne Mária Magdolna, hirűl vivén a tanítványoknak: hogy láttam az Urat, és ezeket mondotta nekem.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
